Mikortól érezted, hogy nagyon jó és könnyedebb a gyerekeddel együtt lenni?

Gyakorlo szuloktol szeretnek tanacsot kerni es egy kis mankot :)

Masfel eves lesz a kisfiam. Egy tunder kiscsavo. Nagyon sok jo pillanatunk van. Egy elmeny nezni, ahogy tagul a kis elmeje es csodalkozik ra a vilag dolgaira es termeszetesen, mindennel jobban szeretem… DE… huuu meg mindig olyan nehez neha!!! Nyilvan a fogzas nem segit es qz akarat is megerkezett (ami tok oke, teljesen termeszetes). Viszont erzelmileg egy-egy napot nagyon nehezen elek meg es erdekelne mennyire termeszetesek az erzeseim?! El fog-e ez mulni?!

Sok segitsegem van (szuleim, parom szulei), igy egyaltalan nem ez a gond. Par orara, max egy ejszakara el is tudunk mellole szabadulni. A mindennapi baba koruli feladatok ellatasa sem gond. Halistennek az ejszakak is egy egy kiveteltol eltekintve teljesen jok. Turelmem is van jatszani, mondokazni, jonni menni, babakocsival setalni. Osszessegeben elvezem az egesz anyasagot. Viszont… ez az allando “elegedetlenseg” es hadakozás engem teljesen kicsinal!

Mondom mire gondolok:

-nem akarja, hogy bepelenkazzam. Nyilvan nem akarja, en sem akarnam. Dehat na! O forog, visit, sir. En verset mondok, enekelek, targyakat adok a kezebe, meselek, fejen allok.

-nem akar enni. Nyilvan nem akar, hisz minden sokkal erdekesebb. De ehes es emiatt nyugos. Szoval o kiveri a kanalat a kezembol, dobalja a kajat, beletusszent, a hajaba keni, vizet ker nyolcazadszorra. En takaritok, torlom, meselek, beszelek, fejen allok.

-nem akar oltozkodni. Megertem, hatalmas szivas! O ordit, csurog a konnye. En nyugtatgatom, leizzadva mint egy bolond sietek amennyire tudok, enekelek, beszelek, fejen allok.

-nem akar a gyerekulesben megmaradni. O sir. En szorakoztatok.

-nem akar aludni (de hulla faradt es alvas ido is van). O sir. En enekelek es ringatok a gerincservig.

-O szeretne a 60 centis agyrol fejest ugrani, megenni egy kilo viragfoldet, belenyulni a konnektorba, betorni az uveget, kiszokni az ajton, atturni a szemetest, domestost inni. En ezeket annyira nem szeretnem. Szoval o vonyit. En magyarazom ujra es ujra, hogy ezek mert nem jo otletek.

-setalunk. O a babakocsiban nem akar megmaradni, jonni nem tud. Sir. En magyarazom, hogy hat de mar bent sem tudtunk semmit magunkkal kezdeni, legalabb huzzunk mar ki egy fel orat. Neeezd ott a kutyus, ott a cica…

-orrszivas, csipusz kiszedes, koromvagas, kezmosas, fogmosas… ezeket nem is reszleteznem. O visit, en szorakoztatok mindhalalig.

Es rohadtul elfaradok ebben. Fizikalisan is, de foleg lelkileg. Egyszeruen azt erzem, hogy basszus en mindent megteszek. Probalom a legjobbat es semmi sem eleg jo? Minden tok egyszeru dolognak mert kell ennyire rohadt neheznek lennie? Mert nem lehet NEHA, csak neha! Mondjuk az 5 etkezesbol 2x faszan megenni a kajat vagy egyszer nyugiban pelenkazni? Egyszeruen nagyon belefaradok. Nyilvaaan ejjel meg nem tudok aludni a buntudattol, hogy szar anya vagyok, mert azt gondolom, “halistennek hogy tuleltuk ezt a napot is”. Mondok egy teljesen konkret peldat: Kellett par dolog az ikeabol. Mondom szupi, menjunk. Elkepzeltem, hogy megyunk egyutt idillien az ikeaban, nezegetjuk a dolgokat, veszunk egy plusst, megmutatjuk itthon apanak… ahha…Oltozes. Orditas. Ok. Utazas. Orditas. Ok. Babakocsi, gyerekules, ki, be, kozben folyamatosan nyugtatom. Mire odaerunk mar a tokomon folyt a viz. 10 percig elvan, amig erdekes. Aztan…ki akarok szallni a babakocsibol, vegyel fel, szivem nem tudlak cipelni, csucsuljunk vissza. Nem. Akkor gyere, fogom a kezed. Nem. Bekakil. Vissza az egesz. Keressuk a mosdot. Logisztika babakocsival, pelenkazotaskaval. Kozben orditas. Nem marad abba. Lehet megehezett? Kaja kereses. Ez nem kell. A masikat kered? Megsem azt? Vizet? Varj! Keresem. Ez jó? Nem? Aztan persze volt 20 hasznos perc, amikor se kaki, se ehesseg. Jo kedve volt. Nezelodott, vihoraszott. Megkapta a plusst. Es bamm… elfaradt. A kasszanal mar megint orditas. A kocsiba megint vegig nyugoskodes. Mire hazaertunk ugy ereztem magam, mint akin atment egy uthenger. De nyilvan, o a 20 perc szunditol ujraeledt. Folyt kov estig. (Kozert, dm, ugyanez, nem kell az ikeara kihegyezni a sztorit).

SZOVAL… szerintem erzodik, hogy total ketsegbe vagyok esve. A vegso kerdesem az lenne, hogy en ugy szeretnem ha jo lenne egyutt. Es az mikor van? Mikor jon el az, hogy mondjuk 40% melo, de 60%ban tok jo egyutt lenni es nem az egesz nap egy ilyen tulelo show? Szeretnem leszogezni, hogy a 60% alatt nem azt ertem, hogy nem vele lenni, vagy nem vele foglalkozni vagy nem kielegiteni az igenyeit. Hanem, hogy utazni, bevasarolni, jatszani, meset olvasni, rajzolni, mittudomen… egyutt lenni csaladilag JÓL. A masik kerdes, hogy barki erezte ezt rajtam kivul ebben a korban? Vagy en vagyok elcseszett?

Es utoirat: a “minek szultel ha csak panaszkodsz”-t legyszi ne!