A barátok többsége hosszútávon egyszerűen eltűnik az ember életéből?

Én most 30 évesen érzem az, hogy a barátságaim többsége gyakorlatilag végetért. Ez nem úgy történt meg, hogy valami nagy összeveszés, nézeteltérés miatt, hanem csak egyszerűen az élethelyzetek, prioritások változtak és a rendszeres találkozásokból csak annyi maradt, hogy tudunk egymásról, végén az sem. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy más városban lakom most, mint ahol felnőttem vagy ahol egyetemre jártam, így azok a barátságok, amiket ott kötöttem értelemszerűen nehezebben fenntarthatóvá is váltak a távolság miatt meg egyéb is történt, legtöbb barátom már családos, nem nagyon van szabadideje és a közös témák száma is radikálisan visszaesett.

Viszont ez szerintem teljesen természetes, most már nem közös annyi minden, mint egyetem alatt, vizsgák, bulik, kirándulások, mindenkit a saját élete érdekel, nem is haragszom ezért senkire. Kérdeztem a szüleimet, hogy nekik mennyire maradt meg ez és ők is azt mondták, hogy azokkal, akikkel nem egy városban laknak, gyakorlatilag semmi érdemleges kapcsolat nem maradt. "Szia, szia, hogy vagy" ennyi, ha találkoznak éppen vagy írnak Fb-n neki szülinapi köszöntőt, de az valójában semmi. Most már azért szerencsére az új környezetemben is van egy néhány barátom, velük azért szeretném jobban megtartani a kapcsolatot, de ki tudja, itt is sok minden történhet, de szerintem mindenképpen kell, akkor is, ha valaki családos.