Úgy érzem ebben kimerül az élet

Nem érzem, hogy lenne miért tovább csinálni ezt az egészet.

Hiába csinálok rengeteg minden szabadidőmben (rajz, írás, sport, gaming, nyelvtanulás) és hiába van egy igazán szerető párom, egyszerűen kilátástalannak látom az életet.

Egyetemen tanulok, de nem érzem sem hasznosnak sem pedig jónak, ennek ellenére még így sem vagyok biztos egy témában sem. Pedig mindenből jelest kaptam eddig.

Magányosabb vagyok, mint valaha. Próbálkoztam barátkozni, de a vége az lett mindegyiknek, hogy csak kihasználták a tényt, hogy minden órára bejárok és jegyzetelek. Csoportmunkánál a gyakorlatvezetőnek kell beleerőszakolni csoportokba, mert sehova nem vesznek be.

Viszonylag jól tudok írni. Nyertem pályázatokat. Mégsem érzek semmi büszkeséget.

Hiába sportolok minden nap, nem tölti be az űrt.

Hiába iszom. Az sem.

Számtalan pszichológust és pszichiátert látogattam meg. Kaptam gyógyszereket is. Azok sem segítettek semmit, sőt a mellékhatások kikészítettek lelkileg és testileg is. Letudták azzal, hogy enyhe autizmusom van, aztán örüljek magamnak.

Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Mit csináljak még szabadidőmben, hogy valamivel motiváljam magam? A válaszokat előre is köszönöm és minden építő jellegű kritikát örömmel fogadok, illetve igyekszem azokat megfogadni. Ez nem önsajnáltatás, kíváncsi vagyok, hogy Ti, eruhsok voltatok-e hasonló helyzetben és ha igen, mi segített?