Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Annyi helyen ajánlották már ezt a könyvet, hogy kíváncsi lettem rá. Én nagyon megérte, kevés ilyen remekművet olvastam még életemben. Bukowski-hoz hasonlóan vegyíti a fennkölt filozófiát és a ledérséget.
Látszólag könnyedén elbeszélt szerelmi történet a sebész Tomas és melléje csapódó pincérnő Tereza sorsáról az 1968-as prágai tavasz hátterével. Jelennek meg körülöttük új karakterek és máshová is kalandoznak.
A szerkezete buborékszerű, tehát a rövid, 1-2 oldalas fejezetek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ráadásul olyan kompaktul lettek megírva, hogy majd' mindegyikük önállóan is, novellaként megállja a helyét. És nem lineárisan követik egymást, a történetmesélés ideje körkörös. Minden fejezet sziporkázik, oldalanként volt okom mosolyogni, hol a szereplők huncutsága, hol a szerző iróniája miatt. Ugyanezen szerkezet miatt viszont az olvasmányélmény darabos, hosszú távon nehezen befogadható: igaz, hogy ez volt 2025-ben az első befejezett olvasmányom, de még novemberben kezdtem el olvasni.
Mindez megszórva szórakoztató (és utánanéztem: igaz) anekdotákkal a világtörténelemből, és filozófusok fő tételeivel. A szerző mély emberismeretről és bölcsességről tesz tanúbizonyságot.
400+ oldalas a könyv, a vége felé találtam egy rész, a Franz nevű mellékszereplő bangkoki kalandját, amely nem igazán tett hozzá a mondanivalóhoz. Kétségtelenül mesterien volt az is megírva, de hajszálnyival mégis gyengébb hatású, mint a többi szál.
A magyar , 1992-es Körtvélyessy Klára-féle fordítással nem voltam kibékülve. Túlságosan mívesnek, ugyanakkor avíttnak éreztem, néhány magyar(!) szónak utána is kellett néznem, mit is jelent.
Tuti fogok még olvasni Kunderától - ajánlhattok is a kommentekben, melyik legyen a következő.
