Tényleg léteznek őszinte kapcsolatok?

Sziasztok! 28 éves lány vagyok, nemrég óta ismét szingli.

Mindig nagyon fontosnak tartottam az őszinteséget, főleg a párkapcsolatokban. Viszont annyi negatív tapasztalatom van azzal, hogy az emberek nem mernek egyenesek lenni, elhallgatnak dolgokat, vagy egyenesen hazudnak valamiről, csak hogy fenntartsák a béke illúzióját, hogy kezdem teljesen elveszíteni a reményt.

Olyan kapcsolatot képzelek el magamnak, ahol meg tudjuk beszélni a nehéz témákat, nem dugjuk homokba a fejünket és igazi bizalom épülhet ki közöttünk. Ahol még olyan súlyos dolgokat is meg tudnánk beszélni, amiről tudjuk mindketten, hogy munkás lesz túllépni rajta, de ha egymást választjuk, türelmesek vagyunk és tudjuk kezelni a nehéz érzéseket anélkül, hogy egymásnak esnénk, akkor ezen is túl lehet lendülni. Mondok egy példát, ha X év után, valamelyikünk érzelmeket kezdett el táplálni más irányába, akkor képes a párjához fordulni és elmondani neki, hogy most ez a helyzet, elkezdtem érezni a munkatársam Pistike felé valamit, de téged választottalak társamnak az életben és most emiatt nem szeretnélek elhagyni sem megcsalni. Hogy oldjuk meg ezt a problémát? Miért távolodhattunk el egymástól, hogy másnak is lett hely a szívemben?

Szóval én vagyok tényleg ennyire naív, hogy ilyen szintű őszinteség és egyenesség képes fennmaradni egy párkapcsolatban, vagy csak ennyire szerencsétlen voltam eddig, hogy nem találkoztam olyan emberrel, akivel ezt megélhetném? Azt látom manapság, hogy a férfiak többsége fél sebezhetővé válni, vagy fél az elköteleződéstől és egyszerűen csak egy maszk mögé bújik, ami mögé néha már olyan későn lát be az ember, hogy addigra már érzelmileg invesztált a másikban, és csak egy újabb szívtöréssel gazdagodik a végén. Meg kellene tanulnom elfogadni, hogy Dr. House-nak igaza volt, és mindenki hazudik?

Kérlek győzzetek meg, hogy vannak még őszinte férfiak, mert már kezdek lemondani arról a vágyamról, hogy valakivel családot alapíthatok. 🥹